Hajdina

A hajdina eredetileg Ázsia középső részéről származik. Hozzánk a népvándorlás útján jutott el. A 20. század előtt főleg a szegényebb, földművelésből élő rétegek fogyasztották, kása formájában, de később teljesen eltűnt az étrendünkből. Csak az elmúlt pár évben kezdtük el újra felfedezni.

Az érdekes, háromszög alakú, szürkés-barnás színű magoknak különleges aromája van, ami elsőre furcsa lehet, de megfelelő fűszerezéssel könnyű megszokni és megszeretni. Kiválóan illik a dióhoz és a bazsalikomhoz.

A hajdina eredetileg nem tartozik a gabonafélék közé (a keserűfűfélék családjába tartozik), de mégis nagyon hasonló, mint külalakra, beltartalmi értékre és a felhasználási lehetőségek tekintetében is.

Jelentőség, hatások:

A hajdina rostokban gazdag, ami nemcsak az emésztést segíti és enyhíti a székrekedéses panaszokat, de vércukor- vagy koleszterinproblémák esetén is előnyös. Glikémiás indexe alacsony, így cukorbetegeknek, inzulinrezisztenciásoknak és fogyókúrázóknak is ajánlott.

A hajdina gazdag metionin nevű aminosavban, amely májvédő hatású. Ezen kívül lizint is jelentős mennyiségben tartalmaz, amely a gabonafélékre kevésbé jellemző.

Igen értékes vitamin- és ásványi anyagforrás. Folsav, magnézium, kálium és cinktartalma kiemelendő, illetve B-vitamin tartalma a gabonákhoz hasonló. Antioxidáns és flavonoid tartalma miatt a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében van szerepe. Ezeken kívül tartalmaz egy rutin nevű anyagot, amely erősíti a hajszálerek falát és javítja a vérkeringést. A vérnyomás szabályozásában is lehet szerepe.